A Magvetőről szóló példabeszéd üzenetét egy mondatban a következőképpen lehet összefoglalni: “semmi sem vész el”.
Jézus egy furcsa magvetőről beszél. Olyan embert mi már nem látunk a földeken dolgozni, aki széles és nagy mozdulatokkal járja földet, s így vet, felkészülve a jövőre, s így gondoskodva az életről önmaga és a családja számára.
Ez a Magvető, mintha könnyelműen, MINDENHOVÁ szórná a vetőmagot, mert MINDENFÉLE földben bízik! A perikópa szerint úgy tűnik, mintha ez a NAGYLELKŰSÉG megbosszulná magát, hisz SOK MAG nem hoz TERMÉST, de az evangélium végén MINDEN ŐT IGAZOLJA, s ez nem más, mint maga Jézus a Krisztus!
Régi keleti szokás szerint Palesztinában előbb vetettek, mielőtt még a földet megforgatták volna és csak azután tisztították meg a kövektől, a tövises bozótoktól. Így érthető, hogy a vetés miért volt kockázatos. Nem tudták pontosan, vajon az elvetett mag meghozza-e a termést, mivel a termőtalaj igen kevés, hisz a föld nagy részét sziklák, kövek, kavicsok borítják.
Ennek a MAGVETŐNEK figyelemre méltó a MÓDSZERE. Ez nem más, mint a REMÉNY és a PAZARLÓ NAGYLELKŰSÉG. Ezért még a mai kor EMBERE is TANULHAT tőle. Vajon mit is? A TUDATOSSÁGOT, a figyelmes MUNKÁT, a HATÁROZOTT és jól IDŐZÍTETT LÉPÉSEKET, és a FELELŐSSÉGET. Ezekre MA nagy szükségünk van, igaz-e?!
Úr Jézus Krisztus, a Te nagylelkűséged ragadjon el, hogy örüljek a SZÁZSZOROS TERMÉSNEK, mely midnyájunkban ÉRIK!

László atya

Örömhír – szó 2020.07.12.