A mai példabeszéd a BÚZA és a KONKOLY, választ adhat arra a felvetett kérdésre, hogy miért őrölnek lassan ISTEN malmai. Megmutatja, hogyan vezethet el bennünket egy olyan EGYHÁZ Isten Országába, amely maga is csak alig közelíti meg az evangéliumi eszményeket.
Bár nem vagy pék vagy szakács, de azt ugye tudod, hogy a kovászt sem fojtja el a tészta, hanem hagyja megkeleszteni a lisztet, s ízes kenyérré érlelni?!
A perikópa fő mondanivalója, üzenete: “Hagyjátok, hadd nőjön föl mindkettő, a búza és a konkoly, a jó és a rossz, az aratásig, azaz utolsó ítéletig!”
Tudod, a TISZTASÁG MÍTOSZA a SZEKTÁK sajátossága, no meg azoké, akik minden cselekvéstől elzárkóznak, nehogy a kezüket beszennyezzék. Az EGYHÁZ egyszerre SZENT és PROFÁN, azaz bűnös.
Teremtőnk NAGYVONALÚSÁGA abban is megnyilatkozik, hogy nemcsak aranyos kalászokat, hanem bizony a konkolyokat is SZERETETÉBE ÖLELI.
Azt senki sem tudja, hogy a VILÁG és az EMBER fejlődése, útja mikor érkezik meg a BETELJESÜLÉS PÁLYAUDVARÁRA. Az embernél a türelmi idő a halálig tart, ami megtérésünkre szolgálhat. Ezt a napot nevezi Jézus az aratás napjának. Ezért Ő, okos és türelmes GAZDAKÉNT nem engedi kitépni a vetésből a konkolyt, s ez sokkal többet jelent, mint egy KERTÉSZI PRAKTIKUM.
Mi már nem az ÉDENKERTBEN élünk és Isten még mindig a MINDENHATÓ, Ő mégsem “akar” ebben a VILÁGBAN “szétcsapni” KÖZTÜNK.
Nézzünk most magunkba: vajon KIK vagyunk, SZAKEMBEREK vagy GAZDÁK??!!
Mindannyian rászorulunk a szentgyónásra, vigyázzunk arra, nehogy KONKOLY legyünk ISTEN tiszta BÚZATÁBLÁJÁBAN!!!