Oromhír-szó

A mai vasárnapi evangélium egy mondatba sűrítve a BOLDOGÍTÓ HIT üzenetét hordozza.
Amikor Jézus feltette ezt a kérdést:” KINEK tartanak az EMBEREK?”, akkor csak egyre volt KÍVÁNCSI, egyet tartott FONTOSNAK, hogy APOSTOLAI miként VÉLEKEDNEK RÓLA.
Azokra, akiket BARÁTAINAK nevezett, rá akarta BÍZNI “művének” FOLYTATÁSÁT.
Érdekes megfigyelnünk Péter reakcióját, hiszen amikor MINDENKI helyett kimondta a VÁLASZT, akkor Ő is “meglepődött” ÖNMAGÁN, mert ezt az ATYA “sugallatára” tette. Hogy ez mennyire így volt, Jézus felelete BIZONYÍTJA: “az én mennyei Atyám nyilatkoztatta ki ezt neked”.
Tudjuk, hogy Péter az, aki sok esetben a saját ESZÉRE hagyatkozik, amikor véleményt nyilvánít, s nem pedig ISTEN állandó SÚGÁSÁRA figyelve SZÓLAL meg.
A mi VÁLASZAINK és VÁLASTÁSAINK is magukon VISELIK a “test és a vér” ÍZÉT, melynek “ízesítő főszakácsa” nem egy esetben a SÁTÁN is lehet.
Hála Istennek, Péter nem futott bele az OKOSKODÁS utcájába! Az Atya KEGYELMI ajándékaként, Jézus szavai megnyugtatták, sőt VALLOMÁSA miatt, figyeld csak meg, Jézus BOLDOGNAK nevezte Őt.
Vajon, nem akkor érezzük-e “boldognak” MAGUNKAT, ha TALÁLTUNK az életünkben egy MÁSIK embert, legyen az akár a BARÁTSÁGBAN, vagy akár a SZERELEMBEN, akire RÁBÍZHATJUK életünk “minden” TITKÁT?
Életünk zarándokútján sok-sok CSALÓDÁS ellenére, KERESSÜK azt az IGAZIT, aki TALÁN beteljesíti az ÁLMAINKAT.
Látod, Pétert is az tette BÁTORRÁ, hogy Jézus “felkínálta” BIZALMÁT és BARÁTSÁGÁT.

2020. augusztus 23. – Évközi 21. vasárnap